Tíz év száműzetésben

 

 

Karda László
Tíz év száműzetésben
monodráma
(Puczi Béla 1948 – 2009 )

Zene: Bagyinka László

Versek:
Choli Daróczi József
Karda László
Kovács József
Szepesi József

 

 

(Rekviem zene szól, Puczi Béla jön. Fehér ing, fekete nadrág az öltözete. Amikor a zene elhalkul, Puczi Béla posztumusz kitüntetésének indoklása szól.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ember nem minden nap találkozik valódi hősökkel, olyan nagyszerű emberekkel, akik testi épségüket, szabadságukat és biztonságukat kockáztatva állnak ki egy ügyért. Egy igaz ügyért. Önök 1990. márciusában ezt tették Marosvásárhelyen. Önök igazi hősök.Akkor márciusban senki nem kérte, hogy harcoljanak. Mégis segítettek, mert tudták, ha a magyarok szabadságát husángokkal veri szét a felhergelt tömeg, akkor mindannyiunk szabadsága sérül.Akkor, amikor kimondták: ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok! Kimondták döntésüket. Ezzel a mondattal azonban nem csak a térre érkeztek meg, hanem a magyar nemzethez is. Önök Marosvásárhelyen végérvényesen. Visszavonhatatlanul a magyar nemzet részévé váltak.Sorsunkban, jogainkban és kötelezettségeinkben egyenrangúak vagyunk. Nem csak három napra, ahogyan Puczi Béla írta, hanem az idők végezetéig.Köszönjük, hogy a bajban segítségünkre siettek. Magyarország nem felejti el, amit cigány testvérei tettek érte. Köszönöm, hogy meghallgattak.                                                                                                              Bajnai Gordon miniszterelnök.

…Az elmúlás megbocsátást is jelent? Vagy a halottakkal kevesebb a gond, mint az élőkkel? Mi már nem tudunk cáfolni, félremagyarázhatóak vagyunk és kitüntethetőek.A lelkiismeret?!
Azt folyamatosan kell feloldozni a hatalmaknak, megmutatni, hogy ők nem olyanok, mint azok az előzőek……

…Én, néhai Puczi Béla, születtem 1948-. ban Sáromberkén, Marosvásárhely közelében. Cigánycsaládban. A halál Budapesten ért 2009-ben, mint hajléktalan.
Emlékeimből néhányat, olyanokat, melyek azokhoz az eseményekhez vittek, hogy én akár a hétköznapok hősének is nevezhető lehetnék. Mondom események. Ez úgy hangzik, mintha a véletlen sodorta volna össze az embereket, mintha a tömeg csak úgy odasétált volna. Ez kényszer volt, a változtatás kényszere.
Ezek később történtek.

…Édesapámról, aki kőműves volt, kevés emlék maradt. Kisgyerek voltam, amikor elváltak a szüleim. Őseim évszázadok óta éltek Sáromberkén. Sáromberke régi község, az oklevelek már a XIV. században is említik. Földművelésből éltek, csak a kommunizmus vitte őket a gyárakba, üzemekbe. De az ottani munka után a vágy, a föld iránti hűség kivitte őket a mezőkre. Egyszerű körülmények közt éltünk, de boldogok voltunk.
…Édesanyám, miután egyedül maradtunk, erőn felül teljesített, hogy nevelésünk, tanulásunk elfogadható legyen. Legfőbb örömét a tanulásom adta neki. Szakmunkás lettem. Cigányok közül az első. Édesanyám az öltözködésemre is figyelt, öltönybe járatott. „Nem lesz belőled pap” – mondták az irigyeim. Akkor is szakember lettem, bármennyire is szólta rosszindulat és a gonoszság. Még nem tudtam megfogalmazni, hogy ez volt az első lépés, hogy társak legyünk, magyarok, magyar cigányok, románok és román cigányok.

Egyenlő társak!
…Magyar iskolába jártam. A faluban csak az volt. De románt is kellett tanulnunk, volt kötelező óraszám. A román cigányok, akik gyakran beszéltek magyarul, úgy próbáltak különbséget tenni közöttünk, hogy BOZGOR-nak neveztek.
Tudjátok mit jelent?
H A Z Á T  L A N! 
Van, aki patkánynak is fordítja.
…Az emberi elme, ha a másik megalázására, a szellemi és fizikai megsemmisítésére készül, leleményes, ötletekben gazadag és kifogyhatatlan.BOZGOR- mondták még azok is, akiknek épphogy fellobbant a tűz a sparheltjükben a faluba költözésük után. De ők már sértettek, később gyilkosnak neveztek. Gyilkos, – sziszegték, amikor elsomfordáltak mellettem. Ők elhazudták az évszázadokat, vagy csak elfelejtették, hogy honnan is jöttek. Mi szeretettel fogadtuk őket.…Őseink ott születtek, tették meg az első bizonytalan lépéseket, mondták ki az alig érthető mondataikat, ott tanultak meg keresztet vetni, első imájukat elkántálni, az első ábécéjüket felsorolni és azt is, hogy milyen magyarnak lenni meg cigánynak, és ott tűrték el a megaláztatásokat, és ha kellett, beverték az orrát annak, aki a cigány mellé a „büdös, tetves „jelzőket mondta.

…Az iskolába nem ült mellénk román vagy magyar. A hetes akkor is felírta a táblára a nevünket a rosszak közé, ha ott se voltunk.A viccelődés a fekete hajról, a barna bőrről felüdülés volt. El lehetett ütni nevetéssel, igaz mindig volt utána szomorúság és keserű szájíz.

(zene)
   Dolgozhatsz sokat, nehezet:„ Cigány vagy!”
Hiába vagy szép és okos:„Cigány vagy!”
Te lehetsz a legerősebb:„ Cigány vagy!”
Hiába vagy nagyon gazdag:„ Te akkor is Cigány vagy!”

…Nagyapámtól is örökké ezt hallottam, hogy tanuljak. Más unokáit nem figyelte, nekik hagyta, hogy lógjanak.  Sokat hallottam tőle a magyar történelemről. Nekem mesélt. Gyerekként is megértettem, hogy ha a kedvelt játékomat abbahagyom, és könyvet veszek a kezembe az mássá változtat. Nekem ez a feladatom.
Most már ilyen távolságból mondhatom, – küldetés volt.
Bár élt az előítélet, manapság is gyakori, a rosszindulatú megjegyzések mellett kaptam elismerést is. Voltak, akik dicsértek.

…A katonaság után, hogy jobb legyen a fizetésem, Marosszentgyörgyre költöztem. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, szegény volt, de nekem s legszebb cigánylány.
Négy gyerekünk született.
…A család szenvedte a tetteimet. Ők nélkülöztek, nem vallották be, de éheztek is. Erősek voltak, de én…fájdalmat éreztem örökké, ha rájuk gondoltam. A hiányuk és, hogy én nem tudtam őket segíteni, nagyon fájt.Én segíteni nekik? Ők voltak az erősek, elviselték a megaláztatásokat. Azt a kevés tárgyat, amit az általános szegénységben vásároltunk, lassan el kellett adniuk, az élet fenntartásához szükség volt a kevéske pénzre.Hányszor okoztam csalódást és hányszor éreztem szégyent. Nem tudtam őket egy szabadnak mondott életbe vinni. Láttam a szemükben a csalódást, hogyan szomorodtak el, hogy ott kellett maradni, ahol apjukat gyilkosnak nevezték, ahol a boltokban nem szolgálták ki őket, ha igen, milyen mondatok kísérték. Apád nem mer visszajönni? Fél mi? – kérdezték és abban benne volt az ítélet is. A csalódásokat éreztem és értettem, de azt nem, hogy miért nem panaszkodnak, sírnak, követelőznek? Fegyelmezettek voltak.Mostanában arra gondolok, hogy értették miért is teszem, azt amit. A fejükben benne volt az egyetértés, legyőzték a rosszat, hitték, hogy áldozatot kell hozniuk. Tették rosszallás nélkül.

…A román forradalom Bukarestben ért, 1989. december 26.-án. Nyáron Maros megyében dolgoztam, télen Bukarest következett.A városban sokkal korábban lehetett érezni, hogy feszültség van, nyugtalanok az emberek, ha az üzletekben volt áru, arra is gúnyos megjegyzéseket tettek. – Etesse a családját!Ceausescu hiába hívta össze a tömeget és ígért, – már elkésett vele. 2000 lejről beszélt, de nem engedték, hogy végig mondja. – Add anyádnak! – kiabálták.Miért pont akkor?Sokan magyarázzák. Én a legegyszerűbbet mondom. Az emberek nem akartak egy újabb szegény és nyomorgó Karácsonyt.

Mert azt mondom, nyugalmat senki ne keressen, míg a fájdalom és a nyomor a többség.Elég volt!!Sápadt arccal hallgattuk a puskaropogást, kérdezgettük azt, aki hajlandó volt valamit kinyögni. Okosabbak nem lettünk csak a zavar nőtt. Azt már értettük és tudtuk is, elmúlt a régi és az újban próbáltunk hinni és hittük, hogy az csak jobb lehet. Ez december 22-én volt. Olyanokat gondoltunk, hogy nem lesz szeku, akik figyelik, hogy hallgatjuk a Szabad Európa Rádiót, meg a sok besúgótól gyűjtik az adatokat, hogy bármikor elvihetőek lehetünk. Még dolgoztak, mert miért is ne? Késett a demokrácia!

Az országban óhajtott, várva várt vágyak nem teljesültek. Az elégedetlenségről el kellett terelni a figyelmet. A régi módszer következett. 

…A szegénység maradt, a nyomor még fájdalmasabb lett. Ott a szabadság, de minden a régi.Sőt!!! Romlást éreztünk. Keserűséget és csalódást, melyet most nem tudtunk senkin számon kérni. A hatalom tudta, az érzelmekre kell hatni. Az nem segít, hogy magyarázzák az éhes embereknek, hogy rossz ízű a sült hús, Az okozókat kellett megmutatni. Rég bevált módszert vettek elő. Felerősítették a gyűlöletet. A gyűlöletnél erősebb érzést találni és szétszórni nem lehetséges. A nemzeti érzéseket, sérelmeket meg előhozni egyszerű és hatásos. A siker nem maradt el. Aki nem gondolja át a vádakat, aki vallásos hittel fogadja el e legképtelenebb hazug tételeket, még ki is egészíti, felerősíti, hogy ne álljon meg a borzalmak elején. 

(zene)
Mindent más színüre festettek
Új jelszavakat hirdettek
Hazudtak ők, s mire észrevettük, 
nagyon, nagyon késő lett
refr.
Azt hittük hogy jobb lesz
Azt hittük , hogy szebb lesz
Most már tudjuk rossz lett

Új Isteneket imádtak
Hamis dalokat kántáltak
Csalók ők , hazug a nyelv
Álnok a lehelet
refr….

Újra meghaltak az álmok
Népünket elérte az átok
Ők a bűnösök, néztek felénk
így tehettek vétkessé

…Közeledett a magyarság nagy nemzeti ünnepe. Kiváló lehetőséget adva a megtorlásnak, a magyarok megbüntetésének. Ezt akkor, amikor a nemzeti érzéseket felfrissítve, a múlt dicsőségéről, hőseiről emlékezni kell, megerősödve hitben. De ünnep nem lesz!Nem lehetett!…A forradalom pátosza még élt bennünk, a szabadság utáni vágy csak erősödött, de a hétköznapok józanságra figyelmeztettek. 1990. január – vita a magyar nyelvű oktatásról és a válasz nem késik. Horthyval riogatnak, táviratokat küldenek szét, majd tüntetések. Kinyomozhatatlan provokációk, ellenprovokációk,szobordöntés, feliratok.A célt elérték! Mindenki gyűlölködik, már a figyelem nem a napi problémákra vetül. Elterelődött, mint oly sokszor. Ehhez jó szervezettség kellett, régi, profi munka. Azok tették, akik a kondukátor idejében gyakorolhattak. A becsapott nép újra hitt. Hitte, amit mondtak, súgtak nekik.Miért is nem kételkedtek? …A magyar nemzetiségű oktatók és diákok is sztrájkoltak. A kolozsvári Bolyai Egyetem újraélesztéséért, amit még Ceausescu öletett meg veréssel, börtönnel és kínzással. Aki akkor nem írt alá, vese nélkül maradt, szétvert májjal hagyta el a rendőrséget, megtörten és megalázottan. 

A Bolyai Egyetem meghalt! A halottat fel kell támasztani!
…Március 15-én nem volt balhé. Meg is lepte a magyarokat. Békekötésnek fogták fel, a józan ész győzelmének, szimbolikus kézfogásnak.Tragikus tévedés volt!
…Másnap beindul a spontán szervezett gépezet. Egy magyar nyelvű felirattal kezdődik. Egy magyar tömegbe hajt, kocsival. Megmozdul a román diákság. Balhé vagy a való hit vitte ki őket az utcára. A célt pontosan meghatározták. Magyar felirat, magyar gondolkodás, magyar nyelv, magyar iskola. Ez március 17-én volt, – mint egy a színházban – ez a felvezetés volt. Itt nem voltak rendőrök 15-én csak beléjük lehetett botlani. Ekkor már sehol senki nem dolgozott. Készülődésről lehetett hallani. Hodákon nagy a készülődés, mondták, 19-én meg is vertek néhány magyart és indultak tovább Vásárhelyre. 

A Tér már napokkal előtte jelezte, hogy készül valami. Csoportokba gyülekeztek az emberek. Halkan, suttogva beszélgettek, mintha titkokat adnának tovább. Nem lehetett tudni, ki a román, és ki a magyar. A kis csoportok változtak, elfogytak majd újra felszaporodtak, de még csendesek voltak.

15.-n még csendes, de fenyegető jelek mutatták, hogy valami szerveződik.A békésnek tűnő emberek kezdenek idegesen járkálni, a gesztusok már jelzik, hogy az előző napok csendje vihar előtti csend volt. A háttérben szerveződnek a falvakból induló tüntetők, kapják az italt és a drogot. Akik érkeznek, már nem suttognak. Az őrjöngés finom kifejezés a viselkedésükre. A vásárhelyiek hamar átveszik, mondhatnám jelként kezelik. 
Kik támadták meg az RMDSZ székházát?Soha nem lesznek meg a tettesek. Hallgatólagos beleegyezést kaptak az akkori hatalomtól. A Tér addig csak élte a szokásosnak mondott életét. Most mozdultak az emberek. Kezdődtek a kiabálások a fenyegetések. A tüntetésekkel járó mocsok, szenny, hordalék kezdett megjelenni, mintha barikádot akarnának építeni.Kik támadtak?  Kik védekeztek?A csürhe hamar összeverődik.

Nem tudok indulatok nélkül beszélni.Több mint 150 magyart vertek meg. Súlyos sérülésekkel szállították el őket.Sütő András szeme világát is elvesztette.
Az a tömeg tette, melyet már előtte felhecceltek és egy őrnagy vezényelte a támadást. Hogyan is mondta: Vegyétek őket kezelésbe!Ez a gondolkodás még szokásos..
Tudjátok ti azt, hogy mivel uszították a románokat Vásárhelyen? A legostobább, legotrombább, amit életemben hallottam. A magyarok ölik a román gyerekeket! Elhitték, mert az ital a drog nem engedte, hogy tisztán gondolkodjanak. A feleségek vallották férjeikről. Nem találta ki senki, ők mondták!
…Tizenkilencedike – indulnak Vásárhelyre a tüntetők. Szentgyörgy központjában összegyűlnek az emberek. Eltorlaszolják az utat.

…A magyar pap meghúzatta a harangokat. Később támadások érik. A rendőrség sokáig zaklatja. Az eltorlaszolt utak segítettek, hogy ne szaporodjon a tüntetők száma. Az utakon vigyáztak az emberek, hogy Vásárhely ne legyen elérhető. Egyre több traktor borona került a torlaszokhoz. Egy autó mert a torlaszig elmenni. Nagy tíztonnás bíllencs. Rajta hat-hét ember, kövekkel és ki is tört a balhé. Őket mielőtt a rendőrség elvitte testi fenyítést kaptak.

Délután a RMDSZ székházából távozni akaró magyarokat megtámadták. Ott sérült meg súlyosan Sütő András.Aznap sérült meg a 16 éves kisfiam is. Fejszét vágtak belé.A feszültség akkor csökkent, amikor több faluban is eltorlaszolták a Vásárhelyre vezető utakat. A tüntetők létszáma így nem szaporodott. Aznap a hatalom még csak sajnálkozott és elítélte a rosszaságot. 

…Másnap reggel magyar tüntetés, de jött a válasz – román tüntetés. Már ment a csetepaté. Mi hallgattuk a beszédeket, és figyeltük a tömeget. Hat óra lehetett, amikor minden percben várható volt a két tömeg összecsapása. Nem lehetett volna elhárítani az ütközetet? Nem volt rá esély. Vérfürdő lesz! – mondta valaki a hátam mögött, és mindannyian tudtuk, hogy igaza van.Váratlan történt. A Bolyai utcából sok-sok cigány jött. Egyenesen a két tömeg közé. Kiáltások, kérdések, válaszok. Kik ők? – néztünk egymásra. A meglepetés bizonytalanságot okozott. De erőteljes hang zengte be a teret.

NE FÉLJETEK MAGYAROK, MERT ITT VANNAK A CIGÁNYOK!!!

Két óra alatt üres lett a tér. Az üldözés, a hajsza reggelig tartott. Éjjel én hazamentem. Néhány óra alvás után indultam vissza Vásárhelyre. Már le volt zárva az út. Tankok álltak. Milyen gyorsan előkerültek a tankok. A vérontást nem akarták megakadályozni? 

 



 

 

 

 

copyright©Karda László
Webpage editor© szinhazmedia.hu

Hozzászólások lezárva.