B.B. (Brigitte Bardot élete)

Karda László
B.B.
Brigitte Bardot élete

monodráma

Zenéjét irta és a zenei szerkesztő: Bagyinka László

 

…Már két éve, 1973 júniusában jelentettem be, hogy felhagyok a filmezéssel, visszavonulok. A hír jó volt akkor. Lehetett elméleteket gyártani hozzá. És az a banda, hát firkászok, meg is tették.…Már két éve, 1973 júniusában jelentettem be, hogy felhagyok a filmezéssel, visszavonulok. A hír jó volt akkor. Lehetett elméleteket gyártani hozzá. És az a banda, hát firkászok, meg is tették. „Reklám” – süvöltötték. És még számtalan magyarázat is kísérte. Olvastátok? – tegeződni fogunk! A nyitott, modern világunkban még… még a barátunkat is magázni kell.
…A két év kevés volt, hogy csendesedjen az élet körülöttem. Életnek nevezem, de ez őrület. Kaptam a leveleket, a leselkedők száma sem csökkent. És ha egy fiatal férfi közelébb jött, rám csodálkozott, már gyártották a sztorit.Volt is alapja. Nem ritkán. Én; igencsak azon kevesek közé tartozom, aki vállalom, ha egy fiatal férfi tetszik, az érzékeim befogadják – mint akár egy férfi az izgalmas nőért -, enyém lesz. Marguerite ezt még meg is írta, szétharsogta.Mintha én a femme fatale lennék.


…Nem hiszik, hogy nem fogok filmezni. Hetente küldik a forgatókönyveket. Tudják, hogy csak beleolvasok, és ha néhány oldal érdeklődővé tett, vállaltam a szerepet.Most bele se lapozok!Miért hiányzok a rajongóknak, a gyűlölködőknek? Úgy érzem, hogy az emberek keresnek valamiféle magyarázatot, hogy zsákutcájuk miért nem folytatódik. Kellek hozzá, hogy milyen legyen az új frizurájuk, az új ruhájuk, és rossz példa is vagyok.


…Híres vagyok, mondják, tudom. Sikereket értem el, buktam meg filmekben, de a magánéletem folytonos bukás. Most azt mondjátok lehetetlen, de én képes vagyok még arra is, hogy a Bardot-legendát eltüntessem. A két év még kevés volt. Tudom, hogy mindig én leszek a B.B., de ezt már csak jóra használhatják.


…Mosolyogtok?! Pedig már 1962-ben B.B. törvényként fogadták el a kíméletesebb közlési módszert, melyeket a vágóhidakon alkalmazni kell.
…A háború után, ez a harminc év bőségesen adott Európának gondot, gondolkodásra sok összetett kérdést és vitát a kérdések megoldásának módjában. Kinek van igaza? Az új eszmék, a diákok és csalódások a hitekben, majd kiábrándulások.


…A politika sem engedett érintetlenül. De hálát érzek, mert mértéke elviselhető volt. Egy kicsit vissza az időben.…A történelem azonban nem kímélte Európát és… születésem évében, 1934-ben már felsejlett a közeledő katasztrófa. Gyerekként élni át a háborút egyszerűbb. Húgommal, Mijanon-val legfőbb gondunk az volt, hogy anyánk kevés szeretetéből minél több jusson. Nemcsak én, de ő is szenvedte anyánk merevségét és időnként értelmetlen keménységét.


…Egyszer Mijanon-val ketten voltunk otthon, hogy az időt eltöltsük, a függönyből ruhát varrtunk magunknak. Lett hatalmas botrány. Én ötvenet kaptam a fenekemre, a húgom huszonötöt. És attól fogva elmaradt, végleg a tegeződésünk a szüleinkkel. Talán egy összetört váza volt az ok.
…A szeretet hiány, amit mindketten szenvedtünk, ma nem bírjuk a magányt, az egyedül lenni, még rövid időre is, fájdalmas.
…Hogy híres lettem, sokan emlékeznek vissza gyermek és kamaszkoromra. Jó magaviselet, csöndes és félénk. Én másképp látom. Ha csendes is voltam, mindig bosszantottam anyámat. Nem vettem fel azt a ruhát, amit ő vart, nem fésülködtem, örökké duzzogtam és igyekeztem minél rondábbnak látszani.
…És büszke voltam, amikor az Elle magazin címlapján – nagy könyörgés és veszekedés után – a szüleim engedték, hogy a fotóm megjelenjen. Ekkor lettem Bri-Bri-ből B.B. Apám nem engedte, hogy a nevemet kiírják. Ki gondolt arra, hogy ez divat lesz. Ha valaki ismert lesz, igaz elismerést akkor kap, ha monogramjáról már tudják kiről írnak az újságok.


…Így kezdődött, egy címlap és találkozás Vava-val. Roger Vadim …….. Igar Plemiannikor Vadim. Róla még mondok, illetve szóba fogom hozni. Ahogy mondják, írják: Ő talált meg, ő alkotott azzá, ami vagyok és olyanná – néha úgy gondolom, hogy túl jól sikerült a műve –, hogy elmenekülnénk, de már nem lehet.És ő tett nővé! Asszonnyá!Tizenöt éves voltam.
…Amikor bejelentettem Pilonnak és Toty-nak azaz a szüleimnek, hogy összeházasodunk Vava-val. Nem értették. Hibbantnak néztek. Ki az?, ordítva kérdezték. Amikor mondtam a nevét, a legnagyobb hiba, hogy miért Vava!?Ők értetlenkedtek, akik abban a porosz – dinoszaurusz családban mindenkinek becenevet adtak. A családomról ezután keveset, de az is csak a jóról fog szólni.…És Vava-val faltuk egymást. Nem tudunk betelni a szerelmünkkel. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a szerelmek gyorsan égnek el.És még egy ostobaság, igen az, mert nem magyarázhatom mással. Vava elutazott, én meg a fejemet sütőbe dugtam, szívtam be a gázt. Párizs fényben úszott, a város újra megszületett, sokadjára, én meg, meg akartam halni.
És minden alkalmat kihasználtunk a szeretkezésre.Apám gyakran büszkélkedett, hogy sikerült szűzön férjhez adni, amikor nem hallhatta röhögtem, igen röhögtem.Eszembe jutott, hogy egy csók a metrón, mily felháborodást okozott, fegyverrel fenyegetett.A dinoszaurusz-szülők. Előttem voltak, naponta vitáztunk, és akkor nem vettem észre, hogy ők a mintái azoknak, akiknek meg kell mutassam; mi a nő szabadsága. Pilon papa, Toty mama még akkor is küzdött, amikor vesztettek. És még a katolikus egyház is beszállt. Védve közerkölcsöt, a családi értékeket.
…1952-t írtunk. Valóban provokáltunk. Ezt a beatnikek úgy fogalmazták „Pofon ütjük a közízlést.” Tenyérnyi bikinim, a filmvásznon szembesítette az ortodox gondolkodást, hogy a világ elment mellettünk.
…Vava úgy volt ortodox – hiába lett apám kedvéért katolikus –, hogy betű szerint követte az én átalakításom, melyet a kor követelt. Házasságunk, forró szeretkezések és indulatos vitákból állt.
…Vava mert egyenesen szembeszállni velem. A későbbi szerelmek alattomos módon, eljátszva a Mister Bardot csaptak be, hazudtak.És Vava alakított, formált, ki akarta törölni a régit a fejemből. Nagyrészt sikerült is. Szeretett, de mindig azt éreztem, hogy kívülről figyel, mintha én lennék az ő Pygmalionja. Nemcsak a hajam színét változtatta meg, a gondolatomat is. És amikor úgy gondolta, kész a műve, elkezdte megteremteni a mítoszt körülöttem.
…Most, húsz évvel később ez természetes gondolat. Senki sem lepődik meg. Hozzátartozik, mondják.Mert mi csak nyersanyag vagyunk. Hogy a közönség vegye-egye, fogyassza, el kell készíteni és a tálalás fontosabb, mint az íze. A közönség már várta, milyen csodát hall. Ki kellett őket szolgálni. Igazodni az igényekhez, a piachoz.
…Több, mint egymillió sort írtak rólam. Egy magazinban tették közzé. Hogyan számolták össze, nem tudom. Írtak keveset az abortuszomról. Keveset, mert keveset tudtak. Svájc nincs messze, de el lehet bújni. Vava nem akart gyereket. Mi lesz a szerződésekkel? És neki lett igaza, én is féltem az anyaság szerepétől. Mert nem is szerep, a valóság riadalma győzött meg. Így nem volt nehéz az abortuszra rábeszélni.És a félelmemen túljutva, 1960. január 11-én anya lettem, megszületett a fiam Nicolas.Milyen a kapcsolatom a fiammal? Nem tudok rá válaszolni.Nincs kapcsolatom Nicolas-szal.Nem tudok rá magyarázatot. És azt sem értem, hogy nekem miért nem hiányzik a fiam, mint ahogy sok-sok anyának. Erről többé nem is beszélek. Na, ezt be is fogom tartani.
…És az egymillió sorban olyan is szerepelt, hogy fösvény vagyok, meg szeszélyes és kiszámíthatatlan. Egyszer még erőszakosnak is neveztek.Ez mind igaz, meg nem is.A fösvény, én úgy nevezném, hogy takarékos, aki nem szórja a pénzt, ahogy egy világsztárnak illik.Miért nem mentem el Hollywoodba? Három perces fellépés 50000 dolláros gázsi. De számtalan jó ajánlatot kaptam. És nemet mondtam. És a pénzen kívül az sem érdekelt, hogy ki szántak partneremnek. Oda is az én nevem kellett. Sokan akarták felhasználni, de azokat megbüntettem. Meg is fogom. Perelek!
…Mennyi per? Talán száz fölött? Nem számolom. Azt írják rólam, hogy a perekből élek, az a jövedelmem. Mint oly sokszor, most is hazudnak.Én büntetek. Megbüntetem, megfizetem az ostobaságot, rosszindulatot és a kapzsiságot. Mert a B.B-én akartak sokat keresni. Érezzék, hogy még élek, itt vagyok. És a küldetéseimhez sok pénz kell.
…Nem engedhetem meg, hogy a székek háta a számra emlékeztessenek és az orális szexre. A reklámjuk erre határozottan felhívta a vásárlók figyelmét. Megfizették a kártérítést. Mennyi szenvedő állatot mentek meg vele. Így azt mondhatom; megérte.
…Megérte! Mondhatják azok is, akik fizettek. A megalázásomon nem vesztettek, nyertek.És az alkalmazottaim?!Megkapták a fizetésüket. Feladta a leveleimet, leírta, amit diktáltam, elvégezte a titkári feladatokat és… és a szobalány. Lecserélte az ágyneműt, rendet rakott, bár kicsit trehány és ostobácska. De ahhoz nem, hogy az újságírók találmányait, jó pénzért ne szentesítse.
…És amikor az új alkalmazottakkal hallgatási kötelezettséget írattam alá, a sajtó reagált, úgy ahogy szokott.A szeretőivel is? És miről nem is szabad beszélni?Mikor volt orgazmusa a művésznőnek? A durva ízléstelenségeket meg kell fizettetni! És én meg is fogom. Akadály nem lesz. Az állatok védelméért is legyőzök minden akadályt. Láttam a lemészárolt fókabébik tetemeit. Hogy ne történjen meg újra, sokat kell tegyek érte. Se időt, se fáradtságot, se pénzt nem fogok sajnálni érte. Senkit nem fogok kímélni, és nem fogok megijedni.
…Még Vavát is bepereltem. Könyvet írt Cathrine-ról, Fondáról és rólam. 68-at írtunk és a dühöm olyan erős volt, hogy lehiggadásom után magyarázatot kerestem. Vava mindenkit dicsért, istenített és vigyázott, hogy senkit ne sértsen meg. Az eredmény, a magyarázat a viselkedésemre; féltékenység.A boldogtalanságomnak nemcsak a hírnév, a magánéletem közszemlére tevése volt az oka. Úgy éreztem, nem szeretnek, csak mutogatnak. Fájt és kínzott. A legerősebb érzelem azonban a féltékenység volt.…Az újságírók meg ép akkor, abban a periódusban volt, ahogy írták. Bardot-ban nincsen semmi valóságos, csak egy vágykeltő és képzelgése, éjszakai álom – orgazmusokhoz megfelelő. Meg kamasz fiúk maszturbálásához.Ilyen írások hozták elő, vágyat a halálra. Egyetlen megoldás, gondoltam.És a munka. A sok munka.


…A filmekről. Szám szerint negyvenkilenc. Keveset akarok beszélni. Még a sikertelenek is ismertek. A film tett ismertté, a legismertebb asszonyok között a legnépszerűbbé. Még akkor is, amikor egy nő leköpött, egy pasas úgy mondta, hogy halljam, amikor elment mellettem; Ocsmány egy nő. Hányszor gondolhatott rám gyengébb pillanataiban.Ezek nem bántottak meg. Erőtlen kísérletek, irigy emberektől.
…”Erős, mint a halál” – úgy szól Maupassant regényének címe. A szerelmet hasonlítja a halálhoz. Én mindkettőtől félek, és mindkettőt kerestem. Most negyvenévesen már tudom, hogy a szerelem lesz a győztes. Nincs több gáztűzhely, se gyógyszer. De a szerelemre szükségem van, nélküle már nem kellene az élet.…Ami most következik, unni fogjátok, de túl kell esni az egészen. Az állatok védelmét küldetésnek érzem. Mondják, holmi szeszély, hírverés magam körül. Számomra ez vallás. Csak úgy tudom és csak úgy szabad csinálni. És ki látja azt a sok apró feladatot, ami ahhoz kell, hogy sikeres legyen a tevékenységem. Amikor azt mondtam, hogy; Bárki, aki bundát hord, egy egész temetőt visel a hátán. Ezt nemcsak a szellemességéért mondtam. Igaznak éreztem és most még bizonyosabb vagyok a mondat igazában.
…Ez harc. Igazi harc. Fenyegetésekkel. Sok érdeket sértek meg. Az érdekek mögött sok pénz és hatalom. Számítok a kudarcra is. A mítosz most él, fogyni fog. Írják, mondják, hogy egy öregedő színésznő vagyok. Egyre logikusabban gondolkodom és őszintén.Mondtam, időt, energiát nem sajnálom, hogy az állatokat védjem. Az emberek egy része azt hiszi, hogy mindent el tudok intézni. Nem vagyok isten. Nem tudok egyszerre több helyen lenni. És mindez sok pénzbe kerül.Sacha így is fukarnak nevezett!
…Meg, hogy miért nem az embereket védelmezem. Volt, akinek segítettem, de a kiszolgáltatottság.Az állatok az emberi brutalitás tárgyai. Ennek kell határt szabni.
…Hogy legegyszerűbben fogalmazzam meg. Volt egy életem, amikor filmeket csináltam. Ragyogás, fény, pompa, mely kijár a sztároknak. Már akkor is idegen volt tőlem. Higgyétek el, nem szerettem. 1973-tól a mostani életemben az állatok a főszereplők. Kettőség? Teljesen. Néha úgy érzem, ami 1973 júniusáig történt, az nem velem történt. Az egy másik nő, egy másik élet.
…Beszélek, dumálok, fecsegek meg… de most pihenek. Pihenek, de nem fogok aludni. Tánc! Igen ez pihentet. (Zene és balett.)
…Még nem felejtettem el az alaplépéseket. Tanultam és szerettem. Majd mesélek erről is. Picit később. A legszebb élményeket a végére hagyom, mint evésnél a végére a legjobb falatokat.
…Az okoskodók azt mondják, hogyha nincs Vava, akkor is megtalál a film. Ő csak gyorsította és bulvárosította a történetemet. Nemcsak fogyaszthatóvá, de sokszor vulgárissá is tette a sztorikat. Úgy gondolom, hogy ne igényeljen semmilyen fejtörést. Miért is magyarázom. Most ez nagyüzemi szinten folyik.
…Néha úgy gondolom, hogy ami velem történt az egy színes, fényes rémálom volt. Álom és nem valóság. Tagadni szeretném, de a vágy és negyven év szembesül.
…És mégis csak volt, mert akkor is kerestem a szerelmet és a szeretetet. Azt mondják nem nőttem fel és soha nem is fogok. Kislány maradok. Most kicsit túl a negyvenen, de leszek ötven, hatvan, hetven évesen is. A nyolcvanat nem is jóslom. Elég lesz, igen elég, hogy is mondjam, míg el nem fárad az életem.A hírnév többet vett el tőlem, mint amennyit adott. Tudom nem rakható mérlegre, de az, hogy menekülök és megtagadom – fájdalommal és kétségekkel –, az bizonyít.
…Az, hogy soha nem akartam híres lenni, alapvető igazság. Igen, nem kell bizonygatni. Én csak az akartam maradni, ami számomra természetes volt. Nem kértem és nem adtam abból, amit a társadalom elvárt.A hírnév megfosztott mindentől, ami a természetes élethez szükséges.Úgy lettem híres filmcsillag, hogy színésznő nem is voltam. Nem szerettem a filmezést. Hú-ha! Nem szerettem, de ha szerettem volna, akkor ma is ott lennék. De ezt az ösztönös tevékenységemet be kellett fejezni, azelőtt, mielőtt csúfosan elhal.


…Lassan kezdem, nemcsak nektek, de magamnak is megfogalmazni, hogy most nem egy vagy több film forgatásáról dumálok, hanem, hogy vége és az új foglalkozásomról és annak fontosságáról mániákusan győzködök mindenkit. Ez már betelepedett a fejembe és néhány mondat után már úgy beszélek, mint egy hittérítő.
…Most nem térítek!Pályám kezdetén azt mondtam, hogy sok pénzt akarok keresni. Veszek egy farmot az állatoknak. Na kezdem újra!
…Másról! Az öregedésről.Az idő múlása elkerülhetetlen. Na ez bölcs volt!Harminc évesen arról beszéltem, hogy nem érzem a változást, mert azok finoman és érzékenyen jelentek meg. A higgadtság, a tolerancia, de az érzékenység is. Összetett gondolatok mellett, az alapvető erkölcsi normák tisztelete, s így az igazságosság és a becsület.És a harmincötödik születésnapom. A téma a férfiak és a féltékenység. A zöldszemű szörny, azt hiszem úgy is nevezik. Sok mondatot kapott, sok ostoba véleményt.Ezek kellenek az olvasóknak. Nem akarnak hallani szegénységről, betegségről, halálról. Nekik sikamlós történetek kellenek. Ki kivel, mikor, csak kérdések, olyan kérdések melyekre a válaszok szükségtelenek és érdemtelenek bármi erkölcsi mérlegelésre. Tehát nem sorsfordítóak.Háborgok, de megértem. Elmenekülnek a problémáik elől.
…Két év távlatából, visszanézve, látom, hogy az életem egy előadás volt, felvonások nélkül. Nem volt szünet, hogy átgondoljam az életem. A kicsapongó lány nagy jeleneteit, hogyan ítélte meg a néző. A szabadság jelképe gyűlöletessé vált, ha elsőként indulsz sok az ellenérzés és a kapott seb is.
…Még most is magyarázni kell. Te is úgy kívánhatsz meg egy férfit, mint a férfi a nőt. Neki vállveregetés jár, a nőnek megvetés.Most itt ezerkilencszázhetvenötben Párizsban, Európában.
…Úgy él, mint egy férfi. Háborogtak, mondhatnám a férfi lobby.Van ilyen?Nem tudom. Én miért nem vallhatom be, hogy gyereket nevelni, alkalmatlan vagyok! Ha ezt egy férfi mondja, akkor becsületes, őszinte, majdnem lovaggá ütik. Na, ez túlzás volt!
…Néha, még elragad a harciláz. Voltam szemtelen, gúnyosan reagáltam mások véleményére, úgy mondják; nagyszájú. Az, hogy kihívó voltam sokan izgalmasnak találták. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy kellemesen közönséges.Fenyegető voltam, amire a reakció, fenyegetés.Miért voltam, vagyok veszélyes?Ha új ruha, új frizura vagy új megnyilatkozás, az követendő minta volt. Nem akartam. Mások sokat adtak volna érte, de nekik nem jött be. Divatot teremtettem abból, amihez hozzáértem. Nevettek? Nekem ez szomorú. A világ így alkotott rólam torz képet.
…Negyvenévesen meg akartam ölni a Bardot-legendát. Akkor nem tudtam, a legendák lassan halnak. Nemcsak úgy puff. Sikerek a filmekben, tragédiák a magánéletben. Ez mind az előző életemben.Mondtam, hogy nem leszek gyönyörű. Csúnya akarok lenni. A testem azonnal engedelmeskedett. Megjelentek arcomon a májfoltok. Nagyok és csúnyák, sötétek. Ez a test és a lélek egységét bizonyította. Nem kellett szépnek lennem és már csúnya is voltam.Higgyétek el, ez mind igaz. És ha igaz, egyszerű ember leszek, a testem hozzá fog igazodni. És újra Bri-Bri leszek.Meg akartam szabadulni…Örökké menekülök. Vissza akarok térni a való életbe. Nem akarok levelek ezreit kapni, nyugodtan szeretnék vásárolni, beszélgetni az emberekkel, időjárásról, áremelésről, a napi gondjaikról, és ha napozni megyek, nem kell azt ketrecben, elzártam tegyem.
…Jaj a visszatérés az életbe, majdnem végzetes lett. Sok volt az altató. Nem szándékos volt. Nem hiszitek? Miért ne vallanám be. Én már megtehetem, hogy őszintébb legyek az őszintébbnél.Ha egy fiú megtetszett, megszereztem. Ha csalódást okozott, lecseréltem. Nem okozott a lelkemnek zavart, nem hezitáltam.
…Igen, sok volt. Talán több az átlagnál. Kérdezem; mi az átlag? Nem voltam álszent és nem is akarok hazudni. A szerelem, a gyönyör csak nekünk embereknek adatott meg. Férfiaknak és nőknek. Mindkettőnek. Nőknek is. Ha a szerelemben egyformák leszünk, akkor a hivatalokban is, a gyárakban is, a konyhákban is.
…De ne akarjuk olyanok lenni, mint a férfiak! Mi nők maradjunk meg nőknek! Simogatásunk puha legyen, hangunk ne recsegjen és a szerelemben úgy legyünk önzetlenek, hogy a férfi érezze, ő is az legyen.Ez most uszító volt? Feminista duma? Nem akartam.És azt sem akartam, hogy az legyen. Ha Bardot megtette, nekünk is szabad.


…Mielőtt elszállnék, fel magasba és lila köd ereszkedne le egy kis emlékezés, az előző életből, a kellemesebb részből.…A balett. Ez volt az út, hogy tanult, művelt és unalmas fiatal lányként nőjek fel. Hét évesen Marcelle Bourgat-hoz irattak be. Hallottam, hogy elégedettek velem. A húgomat okosnak tartották és kecses és hajlékony voltam. A húgom elment az elmélkedés felé, én meg a tánc felé. Lusta diák voltam, mondják, de igaz is. Én már akkor is tudtam és nem is akartam megváltozni. Tizenhárom évesen, külön engedéllyel jelentkeztem a Konziba. Boris Kniareffnél tanultam. Az egy diktátor volt. Jó diktátor. Ő is orosz származású volt, mint Vava. A vérükben van a tyrannus-jellem.Azt mondta, tehetséges vagyok. Megtanultam mozogni. Ez segített a forgatásoknál, ha a rendező mozgáskombinációt kért. Még azok is elismerték a harmóniát a mozgásomban, akik nem szerettek. Azt is mondták, hogy velem született adottság.Kniareff, aki pálcával járkált a növendékek között. Rám is ütött, ha úgy találta, lusta vagyok. Gyakran voltam lusta.A balett tudásomról szépet és jót írtak. Igazuk volt. Szerettem és tudtam is. Most egy kérdés, ami ha-val kezdődik.Ha balettművésszé érek, itt lennétek? Akkor is érdekes lennék?Nem kell válaszolni!
…A tánc (halk zene). A szó kevés lesz. A zene magányos. Már nem tudják elmondani, a titkok megfejtésére nincs lehetőség. A textúra hiába simul a zenében és szeretné megsimogatni a lelket, még mélyebb és pompásabb küldött kell. A tánc. Hozzá a hangszer; a test, a testünk. A mozdulat szabadsága, felszabadító ereje. A lágy rezzenések extázisa, a fegyelem és a szárnyalás, emelkedünk és süllyedünk, a miénk a Pokol és Meny, Élet és Halál.És birtoklunk, és szabadok vagyunk. Új világot teremtünk. A régi megszűnik, nincs, nem lesz, míg tart a varázslat. Majd elillan, s marad a hiány, a fájdalom, a rettegés; a mi lesz holnap?, az égő és reménykedő szempárok fényüket vesztik. Lázadni próbálok. Magamért, másokért, az évszázados, megcsontosodott gondolatok ellen. Miért nem mondhatom az én gondolatomat, hogy ne szentségtörést kiáltsanak, és tömjénért siessenek.Keresem a szerelemben a feledést. És a szeretet, ne csak az üres imádat érjen el.A tánc érzelgősség tesz. Gyengének érzem magam. Erős akarok lenni.
…Az érzelem nem szégyen. Az se, ha nem szeretünk. Mint ahogy nem szerettem meg Hollywoodot sem. Hívtak, könyörögtek, sok pénzt ígértek. Idegen maradt. Láttam már sok felfújt lufit, ami kipukkadt és semmi nem maradt utána.Sok mindenre hivatkoztunk.Nem szeretek repülni. Igaz, de indoknak is jó és mellébeszélhetek. Ha fontos volt, repülőre szálltam. Legyőztem a félelmemet.És Hollywood képe sokszor előjön. Lehetettem volna az egyes számú filmipar egyes számú alakja.Emblematika.Az, amit utáltam és most is menekülök előle.
…Amerikában azért volt egy nagy kalandom, szerelem, házasság.Mindent kiteregetni? Legközelebb nem lesz bulvár hír.
…Álomgyár. Igen az, és én nem akartam a része lenni. Mondhatják, hogy az európai álomgyár része lettem, a nagy része. De én mást akartam. Nem mindig sikerül megálljt parancsolni. A párizsi szellemi élet irányításába akartam részt venni. Mert a huszadik század, de már jóval előtte is mindig mutatott frissülést az ízlésben, gondolkodásban és persze az erkölcsben is. Ezt sokszor elítélték, támadták, de mind elfoglalta a helyét az emberek életében. Majd lejárt, elavult. Úgy éreztem, nekem is részem lehet egy új korszakban, ahol alakíthatom az emberek életét. És nem álmokat akartam osztani. És nem álmokat akartam osztani. A film is, ha egyszerűsítjük, feladatát, nagyon leegyszerűsítjük, valamiféle álmokat ad. A néző messze érzi magát a várostól és vágyakozik és álmodozik. Messze van, de mégis ott akar lenni.…Az álomgyár nem érdekelt. Ez a legegyszerűbb magyarázat, hogy miért nem tudott bekebelezni. Nem a repülés, az idegenkedés az újtól, meg, hogy otthon szeretek lenni. Ez az utóbbi igaz, ott szerettem lenni, ahol békén hagytak.A sajtó írta, sugallta, követelte, hogy irány Hollywood. Odaszületett, rá várnak, akkor lesz az igazi az álomgyár, vele lesz teljes. Hollywood szeretett, de én hűtlen szeretője voltam. Nem vonzottak és nem is voltam kíváncsi a nagy sztárokra. Nekem a magam sztársága is sok volt.És amikor, más céllal Amerikába mentem, ugyanaz várt, mint amit Európában hagytam. Őrület és a gügye kérdések közt minden, amitől irtóztam.
…Miért is lett volna másképp? Talán még erősebben jelentkezett. A liberalizmus, a mindent szabad és ha az én ízlésemnek nem tetszik, akkor ellen megyek, divat volt.
…A hiúságom azért néha kíváncsivá tett, de nem volt annyira erős, hogy menjek. És tudom, hogy a tartózkodásom csak átmeneti lett volna. Hamar untam meg, hamar haltak meg az ismertté vált dolgok.
…Magyarázatként, hogy miért kellett nekünk filmsztároknak a tömegek őrületét elvinni, kommunikációs helyzet. A nemsokára teret hódító rock együttesek még csak akkor jelentek meg a nemzetközi porondon.
…64-ben Brazíliában a repülőgépet alig mertem elhagyni. Lásd a Beatles. Ott a hatóság gyarlón kezelte a tömeg irányítását. Sírógörcsöt kaptam. Mennyi alkudozásba került, hogy legyen néhány nyugodt hetünk.Mexikóban kezdődött minden elölről. Tudtam, hogy a világ bármelyik tájára megyek, sehol nem lesz nyugalmam.A slepp követett. Kezdtem észrevenni magamon a viselkedési zavarokat. A feltétel nélküli rajongók rosszat tettek velem. Arrogáns lettem, meg hisztis. Fogyott a kontroll. Az ő szintjükre álltam át. Ők nem voltak kiemelkedő tudású emberek, kevés kiválóság volt közöttük.De kiválóságokkal dolgoztam együtt, hozzájuk munkakapcsolat fűzött. Szeretem a nagytudású embereket, olyan elegánsak.
…65 decemberében mégis elutaztam Amerikába. A Viva Mariat reklámozni. A fogadtatás hasonló volt, mint bárhol másutt. A kérdések is. Mit tart a vietnámi háborúról?, De Gaulle-ra szavazott?, Hány éves?, Szex szimbólumnak tartja magát?, Kicsoda Ön?, Mit gondol a szabad szerelemről?, na ezek meg hasonló kérdések voltak.Az őrület és az a fajta helyzet, ami az Astor Színháznál történt, meggyőzött, ez rosszabb, mint Európa.Lehet, hogy nem is tudtam megismerni Amerika valódi arcát.
…Mielőtt elfelejteném J. Edgar Hoover, az FBI akkori hájfejű főnöke figyeltetett. Nem rég tudtam meg. Veszélyesnek tartott. Tőlem kellett védeni Amerikát a hidegháború időkben. Meg is védte, öt láb, hét hüvelyk maga, szőke párizsi nőtől.
…Kaliforniában kaptam egy kérdést, ami fontos volt, de már akkor elvesztette jelentőségét. Hogyan lehetséges, hogy ilyen sokáig tartott, míg eljutott Hollywoodba?Viccesre fogtam, mert ekkor már tudtam, hogyha Amerikába visszatérek, nem filmforgatás lesz a célja. Játékbaba otthon is lehetek, és akkor szeretett Franciaországom és Párizs lesz a helye.


…Vissza is tértem Las Vegasba. Egy év se telt el, amióta ott jártam. És nem lepek meg senkit, ha azt mondom, nem filmezni mentem. Házasság volt a cél. Günter Sachs volt a szerencsés. Ez a házasság újra beindította az újságírókat. Kaptam a sértéseket, minden formában. A pénz és nem a szerelem, Günter gazdag volt. A régi kapcsolataimat is felmelegítették. A legérdekesebb egy katolikus pap nyílt levele. A nevét nem tudom. Sok van belőlük. A házasság szentségéről papolt a pap. Emlékszem hogyan kezdődött az írás: „Ön nyolc perc alatt újra házasságra lépett Las Vegasban.”Időrendi pontossággal sorolta fel előző férjeimet. Vava, M. Charrier, Zugary.Mit is válaszoltam a szent embernek? Kérdeztem; a szeretőim száma nem zavarja. Ami ezután jött, már érdemtelen.…Amerika és Európa között az volt a közös, hogy árgus szemekkel figyelték a filmek gazdasági eredményességét. Nem figyeltem, nem lestem a hétfői újságokban közölt adatokat. A pénz akkor kevésbé érdekelt, kerestem, jól, lehetőségem volt gyűjteni, de nem tettem. Hiba volt.
…A hatvanas évek vége felé  cikkezni kezdtek, hogy a csillagom leáldozóban van. A kritikák ezt erősítették. Még képletet is kaptam. B.B. + 007 = 0
…Előfordult, hogy érzelmi alapon döntöttem, melyik filmötletet fogadtam el. Elutasítottam kiváló forgatókönyveket. Szerencsés voltam, mert tudtam javítani a hibáimat. Most elfogyott a lendületem, kevesebb a lehetőségem. Ekkor forgattam Angliában és Olaszországban. És a leglesúlytóbb mondatot akkor írták le: „Az angolok megölték Bardot-t” B.B. + 007 = 0Emberek vettek körül, egyre többen és én egyre magányosabb lettem.
…Günter próbált egy új életvitelt adni. Azt éreztem, hogy dicsekedni akar velem, mutogatni és a hatást figyeli, hogy az emberek miként reagálnak. És megjelent az életemben az unalom. Nem volt célom, nem éreztem, hogy amit csinálok, értékes. Kezdtem feleslegesnek érezni a tevékenységemet.
…Néhány nappal ezelőtt nézegettem a régi fotóimat. A 49-ben megjelent Elle magazin címlapját, az 59-ben Cannes-i Filmfesztiválon készült fotót. Ott még átalakulásom előtt volt, még nem voltam megálmodva, megalkotva. Vava később nyúlt hozzám. Ha az maradok, akkor is legenda lennék, szexszimbólum?Egyre gyakrabban gondolok vissza a kezdetekre.…Az emlékezés fáradtsága talán abból ered, hogy tudjuk elmúlt az életünk egy része. Nem is fáradtság, szomorúság ez.
…Most nem akarok tovább szomorúságról meg fáradtságról bölcselkedni. Emlékezzünk egy kicsit, ismeritek ezt a zenét. Aki volt gimnazista, járt házibuliba, diáktáborokba. Na, aki még eddig nem jött rá.Je t’Aime, Je t’Aime, Je t’Aime.Először ezt én énekeltem fel.Egy éjszaka és nem igaz a pletyka, hogy ez egy valós szeretkezés hangja. Jó utánzat.Mint minden, ami körülöttem volt, sokat beszéltek róla. Amire ti táncoltatok az Jane Birkin hangja. Ez is az. Sokszor azonosították velem.A zeneszerző, Gainsbourg barátom volt. Ő azon kevesek egyike, akivel élete végéig tartottam a kapcsolatot. Igaz telefonon. Volt, amikor órákig beszéltünk.
…A szerelemről, a szexről is őszintén beszéltem. Mert én akartam, szabadon és nem sanda kérdésekre válaszolva. Itt jó volt lenni. Itt éreztem, hogy szabad lehetek. Ti ne mondjátok „Bardot erkölcstelen” meg „Bardo fejlett erkölcsű, az életről alkotott elvei silányok.”
…Még a Je t’Aime-hez, a szerelemről. Eddigi életemben fontos szerepe volt, most, hogy teljesen másképp fogok élni, más lesz a fénye, nem lesz ragyogó, csillogó. De a szerelem fontos része marad. Mert én a filmsztárságtól megszabadultam, de maradtam egy a sok ember közül, akik szeretnek, szenvednek, sírnak, nevetnek. A szerető szerelmes ember, mint bárki más. És egy asszony leszek, akit valaha emberek milliói figyeltek rajongással, irigykedve, és ha megvetéssel beszéltek róla, akartak tőle valamit.
…Azt ígértem, hogy a filmjeimről nem locsogok. Most így búcsúzóul az „És Isten megteremté a nőt.”, akarok néhány dolgot. Talán azt, amiről a film kapcsán érdemes.Egyszerű történet és mindennapi. Belemagyarázható a konvenciók elleni harc, a nő szabadsága, egy kis obszcenitás, olykor bárgyúság.Nem lesz a filmcsodák közé akadémikusok által besorolva.Nekem lett fontos. Kiszabadultam egy új szerelem segítségével a Pygmalion szerepből.Szabad lettem. Ha nem tudnám, hogy a szabadság képlékeny fogalom azt mondanám, teljesen szabad.Igen, szabad és most ez csak jobb lesz.

 

 

copyright©Karda László
Webpage editor© szinhazmedia.hu

Hozzászólások lezárva.