Karda László
B.B.
Brigitte Bardot élete
monodráma
Zenéjét irta és a zenei szerkesztő: Bagyinka László
…Már két éve, 1973 júniusában jelentettem be, hogy felhagyok a filmezéssel, visszavonulok. A hír jó volt akkor. Lehetett elméleteket gyártani hozzá. És az a banda, hát firkászok, meg is tették.…Már két éve, 1973 júniusában jelentettem be, hogy felhagyok a filmezéssel, visszavonulok. A hír jó volt akkor. Lehetett elméleteket gyártani hozzá. És az a banda, hát firkászok, meg is tették. „Reklám” – süvöltötték. És még számtalan magyarázat is kísérte. Olvastátok? – tegeződni fogunk! A nyitott, modern világunkban még… még a barátunkat is magázni kell.
…A két év kevés volt, hogy csendesedjen az élet körülöttem. Életnek nevezem, de ez őrület. Kaptam a leveleket, a leselkedők száma sem csökkent. És ha egy fiatal férfi közelébb jött, rám csodálkozott, már gyártották a sztorit.Volt is alapja. Nem ritkán. Én; igencsak azon kevesek közé tartozom, aki vállalom, ha egy fiatal férfi tetszik, az érzékeim befogadják – mint akár egy férfi az izgalmas nőért -, enyém lesz. Marguerite ezt még meg is írta, szétharsogta.Mintha én a femme fatale lennék.
…Nem hiszik, hogy nem fogok filmezni. Hetente küldik a forgatókönyveket. Tudják, hogy csak beleolvasok, és ha néhány oldal érdeklődővé tett, vállaltam a szerepet.Most bele se lapozok!Miért hiányzok a rajongóknak, a gyűlölködőknek? Úgy érzem, hogy az emberek keresnek valamiféle magyarázatot, hogy zsákutcájuk miért nem folytatódik. Kellek hozzá, hogy milyen legyen az új frizurájuk, az új ruhájuk, és rossz példa is vagyok.
…Híres vagyok, mondják, tudom. Sikereket értem el, buktam meg filmekben, de a magánéletem folytonos bukás. Most azt mondjátok lehetetlen, de én képes vagyok még arra is, hogy a Bardot-legendát eltüntessem. A két év még kevés volt. Tudom, hogy mindig én leszek a B.B., de ezt már csak jóra használhatják.
…Mosolyogtok?! Pedig már 1962-ben B.B. törvényként fogadták el a kíméletesebb közlési módszert, melyeket a vágóhidakon alkalmazni kell.
…A háború után, ez a harminc év bőségesen adott Európának gondot, gondolkodásra sok összetett kérdést és vitát a kérdések megoldásának módjában. Kinek van igaza? Az új eszmék, a diákok és csalódások a hitekben, majd kiábrándulások.
…A politika sem engedett érintetlenül. De hálát érzek, mert mértéke elviselhető volt. Egy kicsit vissza az időben.…A történelem azonban nem kímélte Európát és… születésem évében, 1934-ben már felsejlett a közeledő katasztrófa. Gyerekként élni át a háborút egyszerűbb. Húgommal, Mijanon-val legfőbb gondunk az volt, hogy anyánk kevés szeretetéből minél több jusson. Nemcsak én, de ő is szenvedte anyánk merevségét és időnként értelmetlen keménységét.
…Egyszer Mijanon-val ketten voltunk otthon, hogy az időt eltöltsük, a függönyből ruhát varrtunk magunknak. Lett hatalmas botrány. Én ötvenet kaptam a fenekemre, a húgom huszonötöt. És attól fogva elmaradt, végleg a tegeződésünk a szüleinkkel. Talán egy összetört váza volt az ok.
…A szeretet hiány, amit mindketten szenvedtünk, ma nem bírjuk a magányt, az egyedül lenni, még rövid időre is, fájdalmas.
…Hogy híres lettem, sokan emlékeznek vissza gyermek és kamaszkoromra. Jó magaviselet, csöndes és félénk. Én másképp látom. Ha csendes is voltam, mindig bosszantottam anyámat. Nem vettem fel azt a ruhát, amit ő vart, nem fésülködtem, örökké duzzogtam és igyekeztem minél rondábbnak látszani.
…És büszke voltam, amikor az Elle magazin címlapján – nagy könyörgés és veszekedés után – a szüleim engedték, hogy a fotóm megjelenjen. Ekkor lettem Bri-Bri-ből B.B. Apám nem engedte, hogy a nevemet kiírják. Ki gondolt arra, hogy ez divat lesz. Ha valaki ismert lesz, igaz elismerést akkor kap, ha monogramjáról már tudják kiről írnak az újságok.
…Így kezdődött, egy címlap és találkozás Vava-val. Roger Vadim …….. Igar Plemiannikor Vadim. Róla még mondok, illetve szóba fogom hozni. Ahogy mondják, írják: Ő talált meg, ő alkotott azzá, ami vagyok és olyanná – néha úgy gondolom, hogy túl jól sikerült a műve –, hogy elmenekülnénk, de már nem lehet.És ő tett nővé! Asszonnyá!Tizenöt éves voltam.
…Amikor bejelentettem Pilonnak és Toty-nak azaz a szüleimnek, hogy összeházasodunk Vava-val. Nem értették. Hibbantnak néztek. Ki az?, ordítva kérdezték. Amikor mondtam a nevét, a legnagyobb hiba, hogy miért Vava!?Ők értetlenkedtek, akik abban a porosz – dinoszaurusz családban mindenkinek becenevet adtak. A családomról ezután keveset, de az is csak a jóról fog szólni.…És Vava-val faltuk egymást. Nem tudunk betelni a szerelmünkkel. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a szerelmek gyorsan égnek el.És még egy ostobaság, igen az, mert nem magyarázhatom mással. Vava elutazott, én meg a fejemet sütőbe dugtam, szívtam be a gázt. Párizs fényben úszott, a város újra megszületett, sokadjára, én meg, meg akartam halni.
És minden alkalmat kihasználtunk a szeretkezésre.Apám gyakran büszkélkedett, hogy sikerült szűzön férjhez adni, amikor nem hallhatta röhögtem, igen röhögtem.Eszembe jutott, hogy egy csók a metrón, mily felháborodást okozott, fegyverrel fenyegetett.A dinoszaurusz-szülők. Előttem voltak, naponta vitáztunk, és akkor nem vettem észre, hogy ők a mintái azoknak, akiknek meg kell mutassam; mi a nő szabadsága. Pilon papa, Toty mama még akkor is küzdött, amikor vesztettek. És még a katolikus egyház is beszállt. Védve közerkölcsöt, a családi értékeket.
…1952-t írtunk. Valóban provokáltunk. Ezt a beatnikek úgy fogalmazták „Pofon ütjük a közízlést.” Tenyérnyi bikinim, a filmvásznon szembesítette az ortodox gondolkodást, hogy a világ elment mellettünk.
…Vava úgy volt ortodox – hiába lett apám kedvéért katolikus –, hogy betű szerint követte az én átalakításom, melyet a kor követelt. Házasságunk, forró szeretkezések és indulatos vitákból állt.
…Vava mert egyenesen szembeszállni velem. A későbbi szerelmek alattomos módon, eljátszva a Mister Bardot csaptak be, hazudtak.És Vava alakított, formált, ki akarta törölni a régit a fejemből. Nagyrészt sikerült is. Szeretett, de mindig azt éreztem, hogy kívülről figyel, mintha én lennék az ő Pygmalionja. Nemcsak a hajam színét változtatta meg, a gondolatomat is. És amikor úgy gondolta, kész a műve, elkezdte megteremteni a mítoszt körülöttem.
…Most, húsz évvel később ez természetes gondolat. Senki sem lepődik meg. Hozzátartozik, mondják.Mert mi csak nyersanyag vagyunk. Hogy a közönség vegye-egye, fogyassza, el kell készíteni és a tálalás fontosabb, mint az íze. A közönség már várta, milyen csodát hall. Ki kellett őket szolgálni. Igazodni az igényekhez, a piachoz.
…Több, mint egymillió sort írtak rólam. Egy magazinban tették közzé. Hogyan számolták össze, nem tudom. Írtak keveset az abortuszomról. Keveset, mert keveset tudtak. Svájc nincs messze, de el lehet bújni. Vava nem akart gyereket. Mi lesz a szerződésekkel? És neki lett igaza, én is féltem az anyaság szerepétől. Mert nem is szerep, a valóság riadalma győzött meg. Így nem volt nehéz az abortuszra rábeszélni.És a félelmemen túljutva, 1960. január 11-én anya lettem, megszületett a fiam Nicolas.Milyen a kapcsolatom a fiammal? Nem tudok rá válaszolni.Nincs kapcsolatom Nicolas-szal.Nem tudok rá magyarázatot. És azt sem értem, hogy nekem miért nem hiányzik a fiam, mint ahogy sok-sok anyának. Erről többé nem is beszélek. Na, ezt be is fogom tartani.
…És az egymillió sorban olyan is szerepelt, hogy fösvény vagyok, meg szeszélyes és kiszámíthatatlan. Egyszer még erőszakosnak is neveztek.Ez mind igaz, meg nem is.A fösvény, én úgy nevezném, hogy takarékos, aki nem szórja a pénzt, ahogy egy világsztárnak illik.Miért nem mentem el Hollywoodba? Három perces fellépés 50000 dolláros gázsi. De számtalan jó ajánlatot kaptam. És nemet mondtam. És a pénzen kívül az sem érdekelt, hogy ki szántak partneremnek. Oda is az én nevem kellett. Sokan akarták felhasználni, de azokat megbüntettem. Meg is fogom. Perelek!
…Mennyi per? Talán száz fölött? Nem számolom. Azt írják rólam, hogy a perekből élek, az a jövedelmem. Mint oly sokszor, most is hazudnak.Én büntetek. Megbüntetem, megfizetem az ostobaságot, rosszindulatot és a kapzsiságot. Mert a B.B-én akartak sokat keresni. Érezzék, hogy még élek, itt vagyok. És a küldetéseimhez sok pénz kell.
…Nem engedhetem meg, hogy a székek háta a számra emlékeztessenek és az orális szexre. A reklámjuk erre határozottan felhívta a vásárlók figyelmét. Megfizették a kártérítést. Mennyi szenvedő állatot mentek meg vele. Így azt mondhatom; megérte.
…Megérte! Mondhatják azok is, akik fizettek. A megalázásomon nem vesztettek, nyertek.És az alkalmazottaim?!Megkapták a fizetésüket. Feladta a leveleimet, leírta, amit diktáltam, elvégezte a titkári feladatokat és… és a szobalány. Lecserélte az ágyneműt, rendet rakott, bár kicsit trehány és ostobácska. De ahhoz nem, hogy az újságírók találmányait, jó pénzért ne szentesítse.
…És amikor az új alkalmazottakkal hallgatási kötelezettséget írattam alá, a sajtó reagált, úgy ahogy szokott.A szeretőivel is? És miről nem is szabad beszélni?Mikor volt orgazmusa a művésznőnek? A durva ízléstelenségeket meg kell fizettetni! És én meg is fogom. Akadály nem lesz. Az állatok védelméért is legyőzök minden akadályt. Láttam a lemészárolt fókabébik tetemeit. Hogy ne történjen meg újra, sokat kell tegyek érte. Se időt, se fáradtságot, se pénzt nem fogok sajnálni érte. Senkit nem fogok kímélni, és nem fogok megijedni.
…Még Vavát is bepereltem. Könyvet írt Cathrine-ról, Fondáról és rólam. 68-at írtunk és a dühöm olyan erős volt, hogy lehiggadásom után magyarázatot kerestem. Vava mindenkit dicsért, istenített és vigyázott, hogy senkit ne sértsen meg. Az eredmény, a magyarázat a viselkedésemre; féltékenység.A boldogtalanságomnak nemcsak a hírnév, a magánéletem közszemlére tevése volt az oka. Úgy éreztem, nem szeretnek, csak mutogatnak. Fájt és kínzott. A legerősebb érzelem azonban a féltékenység volt.…Az újságírók meg ép akkor, abban a periódusban volt, ahogy írták. Bardot-ban nincsen semmi valóságos, csak egy vágykeltő és képzelgése, éjszakai álom – orgazmusokhoz megfelelő. Meg kamasz fiúk maszturbálásához.Ilyen írások hozták elő, vágyat a halálra. Egyetlen megoldás, gondoltam.És a munka. A sok munka.
…A filmekről. Szám szerint negyvenkilenc. Keveset akarok beszélni. Még a sikertelenek is ismertek. A film tett ismertté, a legismertebb asszonyok között a legnépszerűbbé. Még akkor is, amikor egy nő leköpött, egy pasas úgy mondta, hogy halljam, amikor elment mellettem; Ocsmány egy nő. Hányszor gondolhatott rám gyengébb pillanataiban.Ezek nem bántottak meg. Erőtlen kísérletek, irigy emberektől.
…”Erős, mint a halál” – úgy szól Maupassant regényének címe. A szerelmet hasonlítja a halálhoz. Én mindkettőtől félek, és mindkettőt kerestem. Most negyvenévesen már tudom, hogy a szerelem lesz a győztes. Nincs több gáztűzhely, se gyógyszer. De a szerelemre szükségem van, nélküle már nem kellene az élet.…Ami most következik, unni fogjátok, de túl kell esni az egészen. Az állatok védelmét küldetésnek érzem. Mondják, holmi szeszély, hírverés magam körül. Számomra ez vallás. Csak úgy tudom és csak úgy szabad csinálni. És ki látja azt a sok apró feladatot, ami ahhoz kell, hogy sikeres legyen a tevékenységem. Amikor azt mondtam, hogy; Bárki, aki bundát hord, egy egész temetőt visel a hátán. Ezt nemcsak a szellemességéért mondtam. Igaznak éreztem és most még bizonyosabb vagyok a mondat igazában.
…Ez harc. Igazi harc. Fenyegetésekkel. Sok érdeket sértek meg. Az érdekek mögött sok pénz és hatalom. Számítok a kudarcra is. A mítosz most él, fogyni fog. Írják, mondják, hogy egy öregedő színésznő vagyok. Egyre logikusabban gondolkodom és őszintén.Mondtam, időt, energiát nem sajnálom, hogy az állatokat védjem. Az emberek egy része azt hiszi, hogy mindent el tudok intézni. Nem vagyok isten. Nem tudok egyszerre több helyen lenni. És mindez sok pénzbe kerül.Sacha így is fukarnak nevezett!
…Meg, hogy miért nem az embereket védelmezem. Volt, akinek segítettem, de a kiszolgáltatottság.Az állatok az emberi brutalitás tárgyai. Ennek kell határt szabni.
…Hogy legegyszerűbben fogalmazzam meg. Volt egy életem, amikor filmeket csináltam. Ragyogás, fény, pompa, mely kijár a sztároknak. Már akkor is idegen volt tőlem. Higgyétek el, nem szerettem. 1973-tól a mostani életemben az állatok a főszereplők. Kettőség? Teljesen. Néha úgy érzem, ami 1973 júniusáig történt, az nem velem történt. Az egy másik nő, egy másik élet.
…Beszélek, dumálok, fecsegek meg… de most pihenek. Pihenek, de nem fogok aludni. Tánc! Igen ez pihentet. (Zene és balett.)
…Még nem felejtettem el az alaplépéseket. Tanultam és szerettem. Majd mesélek erről is. Picit később. A legszebb élményeket a végére hagyom, mint evésnél a végére a legjobb falatokat.
…Az okoskodók azt mondják, hogyha nincs Vava, akkor is megtalál a film. Ő csak gyorsította és bulvárosította a történetemet. Nemcsak fogyaszthatóvá, de sokszor vulgárissá is tette a sztorikat. Úgy gondolom, hogy ne igényeljen semmilyen fejtörést. Miért is magyarázom. Most ez nagyüzemi szinten folyik.
…Néha úgy gondolom, hogy ami velem történt az egy színes, fényes rémálom volt. Álom és nem valóság. Tagadni szeretném, de a vágy és negyven év szembesül.
…És mégis csak volt, mert akkor is kerestem a szerelmet és a szeretetet. Azt mondják nem nőttem fel és soha nem is fogok. Kislány maradok. Most kicsit túl a negyvenen, de leszek ötven, hatvan, hetven évesen is. A nyolcvanat nem is jóslom. Elég lesz, igen elég, hogy is mondjam, míg el nem fárad az életem.A hírnév többet vett el tőlem, mint amennyit adott. Tudom nem rakható mérlegre, de az, hogy menekülök és megtagadom – fájdalommal és kétségekkel –, az bizonyít.
…Az, hogy soha nem akartam híres lenni, alapvető igazság. Igen, nem kell bizonygatni. Én csak az akartam maradni, ami számomra természetes volt. Nem kértem és nem adtam abból, amit a társadalom elvárt.A hírnév megfosztott mindentől, ami a természetes élethez szükséges.Úgy lettem híres filmcsillag, hogy színésznő nem is voltam. Nem szerettem a filmezést. Hú-ha! Nem szerettem, de ha szerettem volna, akkor ma is ott lennék. De ezt az ösztönös tevékenységemet be kellett fejezni, azelőtt, mielőtt csúfosan elhal.
copyright©Karda László
Webpage editor© szinhazmedia.hu